BIZONYSÁGOK

Hiszünk a személyes történetek erejében. Azt, amit és ahogyan egy másik ember tapasztalatai, átélt érzései elmondhatnak – semmilyen bölcselkedés, tanítás, előadás nem pótolhatja. Így most az oldalnak ebben a részében keresztény melegek bizonyságtételeit olvashatjátok. Bizonyságtételt életútjukról, „keresztjeikről” – és keresztény hitükről. Amely látszólag melegségük „ellenére” – és mégis, éppen ezért erősödött és szilárdult meg. Azt gondoljuk, hogy e történetek bemutatásának kettős funkciója is van: a) a kívülállóknak, akik – ha nyitott és érző szívvel olvassák ezeket – megérthetik a küzdelmeket, dilemmákat, magukat a sorsokat; b) a „belülállóknak”, akik maguk is átélik vagy átélték mindezeket. Segítségként, vagy „csak” megerősítésként. És mindkét csoport tagjainak: hogy épüljenek és gazdagodjanak lélekben, hitben. Habár a közzétett sorsok alapvonalai, központi dilemmái lényegében azonosak, mégis minden emberi történet hozhat valami újat, mondhat valami mást. Lehet, hogy az Úr pont egy mégoly egyszerű történeten keresztül fog valakit megérinteni. Ezért minden elmesélt történet – és minden sors – értékes és érdekes lehet. Bátorítunk minden érintettet arra, hogy ha indíttatást éreznek rá, írjanak a történetükről, és küldjék meg a honlap szerkesztőinek! (Ez esetben természetesen fenntartjuk a jogot arra, hogy a történetet stiláris szempontból szerkesszük, illetve arra is, hogy indokolt esetben ne tegyük közé a beküldött történetet.) Az alábbiakban külföldi (döntően angolszász nyelvterületről érkező) és magyar bizonyságtételeket egyaránt olvashattok majd. Reményeink szerint utóbbiból is idővel egyre többet. Jó böngészést!

Nem mondom azt, hogy könnyű most az életem.... de legalább őszinte! (a fórumon "Bambabéla" nicken regisztrált olvasónk története)

Az én történetemet szeretném, ha senki, de senki nem élné át, ezért is tartom fontosnak elmesélni! Nekem serdülőkoromban voltak az első szexuális fantáziálgatásaim, és akkor a nők mellett - akik főleg anya képben jelentkeztek, feltehető anyakomplexusom miatt - férfiak is feltűntek. Nem igazán értettem magam. Én református vallású vagyok, és jártam is akkortájt konfirmandus előkészítőre, sőt, a Bibliát is olvastam. Mai napig érzem, ahogyan rám hatott az igehely: Férfi férfival ne háljon! Nem olvastam utána, nem gondoltam semmi másra, csak arra, hogy azonos neművel egyszerűen Isten nem tartja rendjén a szexuális együttlétet, tehát nekem sem szabad ilyeneket képzelődnöm. Irtó nagy bűntudat és szégyen volt bennem, amikor legalább havonta egyszer azért mégis megtörtént mindez. Nem tudtam saját magam elfogadni, kértem Istent, hogy űzze ki belőlem ezt, könyörögtem,  és  újra és újra térden állva találtam magam. Nem tudtam mindezzel együtt élni. Megnősültem, és nagyon boldog voltam, hogy nem vagyok meleg. Egy jó ideig tényleg teljesen megszűnt minden homoerotikus gondolatom, bő egy évig tartott mindez. Egy év!!!!!! Nagyon kevés idő. Ahogy érettebb lettem, és a személyiségem is érett – ez nagyon fontos dolog –, úgy tudtam elfogadni, hogy vannak létjogosultságai a gondolataimnak, érzéseimnek. Miután elmondtam az érzéseimet az első meleg férfinak, akivel a barátságom a mai napig tart, úgy éreztem, mintha egy hatalmas nyomás tűzhányóként távozott volna belőlem, és az a lavina felégetett, megsemmisített minden homoerotikus gondolatot. Ismét úgy éreztem: nem vagyok meleg. Kis idő elteltével, ami már fél év volt, rájöttem, hogy én tulajdonképpen szerelmes voltam abba a férfiba. Mi van????? Szerelmes???? Itt megjegyezném, hogy számomra, az én személyiségemnek az érzelmek sokkal, de sokkal fontosabbak, mint a szexualitás, a fizikális kielégülés. Nagyon mélyen érintett ez a felismerés. Kezdtem kételkedni abban: valóban nem vagyok meleg? Ekkor még azért visszatartott engem a keresztény el nem fogadás is. Nem ismertem azon elemzéseket, amiket a mai napon már igen. Szóval házasságban éltem, de elég rosszul éreztem magam. Úgy éreztem: mindenkinek, saját magamnak is hazudok. Nem akartam hazugságban élni, de mégis gyenge voltam még lépni. Mert ugye lépni kell. Ahogy az egész élet döntések sorozata: dönthetünk úgy is, hogy melegként házasságban élünk, hogy a világ elégedett legyen, de TE ELÉGEDETT VAGY? Én nem voltam. A házasságom is megromlott, és léptem. Ekkor már ismerkedtem a protestáns meleg oldallal, és megdöbbentem az ott olvashatókon. Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődő, nagyon tanulságos. Amikor már egyedül éltem, akkor voltam képes egy éjszaka Isten elé leborulni és megköszönni neki az életem. Kértem: tartson meg kegyelmében melegként is. Megtartott. Nem mondom azt, hogy könnyű most az életem, mert nem az. Egyáltalán nem könnyebb, mint házasságban maradni, de legalább őszinte! Nekem ez a legfontosabb. A végére egy nagyon fontos dolgot írnék arra vonatkozóan, hogy mi is az a szexuális orientáció (irányultság): Kérlek, felelj a kérdésre őszintén, tiszta szívedből: Ha teljesen semleges világban élnél, ahol semmi károd nem származna a válaszodból, akkor milyen nemű emberrel tudnád leélni az életed? Isten áldjon mindenkit!

Veszteségek – és Az Új É.L.E.T. avagy: Hitben élni mindörökké (Susan Duviella) forrás: http://www.christiangays.com/stories/susan.shtml

Brooklynban születtem, és egy spanyol pünkösdi karizmatikus gyülekezet tagjaként nőttem fel. Mindig is tudtam, hogy „más” vagyok, de sokáig senkinek sem beszéltem róla. Hosszú ideig elutasítottam a lehetőségét is annak, hogy leszbikus lennék. Még verekedtem is volna bárkivel, aki engem homoszexuálisnak merészel nevezni! Aztán az évek során tudatosult bennem, hogy a lányokhoz vonzódom. Még akkor is, amikor épp egy fiúval randiztam, a szemeim azonnal elkalandoztak, amint egy csinos nő jelent meg a közelben. De keresztény voltam, és ezek az érzések bűnnek számítottak. Így továbbra is hazugságban éltem hosszú ideig. Végül, a húszas éveim elején már képtelen voltam ellenállni az érzéseimnek. Bizalmasan elmondtam az egyik barátnőmnek, és ő nagyon megértőnek tűnt. Szorossá vált a kapcsolatunk, egy pár lettünk. Sokat szenvedtünk ebben a kapcsolatban azok miatt a keresztény tanítások miatt, amiket mindketten ismertünk… Többször is szakítottunk, majd újra összejöttünk. Végül úgy döntöttünk, hogy felvállaljuk egymást a barátaink előtt. Katasztrofális eredménye lett. Az a keresztény szervezet, ahová addig tartoztunk, bezárult előttünk: megkértek minket, hogy mondjunk le a szervezetben betöltött tisztségeinkről. A barátnőmet kirúgták a gyülekezetéből, engem pedig arra kértek, hogy hagyjam el a házat, ahol négy másik barátommal együtt laktam. A barátaim, akikről azt gondoltam, hogy szeretnek engem, a Bibliával támadtak, és elérték, hogy a bűnösök között is a legbűnösebbnek érezzem magam. ”Pokolra fogsz kerülni" – mondták. Fogalmuk sem volt róla, hogy én már ott voltam... Mivel máshova nem mehettem, a családomnak telefonáltam, akik egy másik államban laktak, hogy jöjjenek értem és vigyenek magukkal. Elmondtam édesanyámnak, hogy mi történt, és még ő is úgy vélte, hogy bűnben élek, jóllehet, minden másban támogatott engem. Depresszióba estem. Hiányzott a barátnőm, és Istentől is egyre távolabb kerültem. Az anyukám végül azt tanácsolta, hogy éljem az életem úgy, ahogyan nekem jó, mert szükségem van a boldogságra, és nem függhetek attól, amit mások gondolnak rólam. Azt mondta, hogy szomorú szívvel nem szolgálhatom az Urat. Ha változásra van szükségem, az Úr ezt is ki fogja bennem munkálni. Mindez 16 évvel ezelőtt történt. Azóta különváltak útjaink az első barátnőmmel, de megtaláltam a másodikat, aki egyben életem első igazi nagy szerelme lett. A feleségem és én immár 14. éve vagyunk együtt, és a kapcsolatunk egyre csak erősödik. Az évek múlásával egyre közelebb kerültünk egymáshoz és Istenhez is. Segédkeztünk egy szolgálat elindításában, ami később egy gyülekezetté nőtte ki magát. Felkértek rá, hogy én legyek a gyerekszolgálat lelkipásztora. Sok imádkozás után elfogadtam az ajánlatot. Elvégre a vezető lelkipásztor mindent tudott rólam, és ennek ellenére mégis nekem szánta a pozíciót. Körülbelül másfél év telt el, és ez alatt fantasztikus kapcsolatot sikerült kiépítenem a gyülekezeti tagokkal és a gyerekekkel. Ekkor valami mégis megváltozott. Az emberek elkezdték faggatni a pásztorunkat a feleségemről és rólam. Ő képtelen volt elviselni a ránehezedő nyomást, és a távozásom mellett döntött. Ráadásul e-mailben közölte velem a döntését. Tudatta velem, hogy elbocsátott a gyerekszolgálatból, és hogy nemkívánatos személy lettem a gyülekezetben. Mindennek tetejébe rám hárította, hogy én mondjam meg a családomnak és a barátaimnak: ők sem járhatnak többé ebbe a gyülekezetbe, mivel elfogadják az életformámat. Nagyon hiányzott a gyülekezeti szolgálat, és a gyerekekkel kialakult szoros barátságom. Miután meggyászoltam a veszteséget, anyukámmal, a rokonaimmal és a barátaimmal mind egyetértettünk abban, hogy egy saját szolgálatot indítsunk el. Elhatároztuk: nem engedjük meg, hogy egy ember gonoszsága eltávolítson minket az Úrtól! Így megalapítottuk az É.L.E.T. szolgálatot. [Az angol „L.I.F.E. Ministry” megnevezésben a "L.I.F.E." magyarul "élet"-et jelent, de ez egyúttal egy angol mozaikszó is, mely a szolgálathoz kapcsolódva a "Living In Faith Everlasting" kifejezés rövidítéséből jött létre. Ez utóbbi jelentése: „Hitben élni mindörökké” – a fordító megj.] Lassan növekedünk, de erősek vagyunk! Képesek voltunk (és vagyunk) rá, hogy az Úrhoz vezessünk embereket. Olyanokat, akik életükben soha nem nyitották ki a Bibliát, és soha nem imádkoztak. Ez a szolgálat nyitott mindenki felé. Senkit sem zárunk ki. A célunk az, hogy egyszerűen csak éljük az életünket, úgy, ahogyan Jézus kért minket rá. Hogy hirdessük a jó hírt mindenhol, minden ember, minden kultúra számára. Hogy szeretetben éljünk - abban a szeretetben, ami Krisztusban van. Hosszú utat tettünk meg idáig, pedig még csak most indultunk el... Egyre több ember érdeklődik a szolgálatunk felől. Tevékenységünk nem kifejezetten a meleg közösségnek szól, és nem is kifejezetten a heteroszexuálisoknak. Mi Isten gyermekei felé szolgálunk. Nem fogom letagadni a tényt, hogy leszbikus vagyok. Ha felmerül a téma, beszélni fogunk róla. Elsődleges célom az, hogy megértessem az emberekkel: hogyan kell(ene) olvasni és értelmezni a Szentírás vonatkozó igehelyeit (az eredeti szövegüket alapul véve, az adott történelmi korszak, az akkori kultúra, vallások és hagyományok figyelembevételével). Ha megfelelően tanulmányozzuk a Bibliát, nem lesz nehéz felfedezni az igében rejlő igazságot, a homofób tanításokkal, hazugságokkal és félreértelmezésekkel szemben. Az embereknek így nem lesz más választásuk, mint hogy felismerjék a tényt: mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindannyiunkat Ő teremtett, az Ő dicsőségére. Az emberek így meg fogják érteni, hogy mi mindnyájan azok közé tartozunk, „akik hisznek Őbenne”. / "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa" (Jn 3:16-17.) / Egyre többet és többet tanulok, és ebben nagyon sokat köszönhetek a ChristianGays.com-nak. Ezen a honlapon keresztül lehetőségem volt csodálatos emberekkel találkozni, és további forrásokhoz jutni a témában. Mára sokkal biztosabb vagyok önmagamban. Többé nem érzek szégyent amiatt, aki vagyok. Tudom, hogy nem egy „tévedés”, hanem az élő Isten gyermeke vagyok!! Izgatottan várom, hogy meglássam: merre visz az utam tovább. Alig várom, hogy hirdethessem Isten szeretetét, és az Ő igazságát minden gyermeke számára! Tudd meg, hogy van fény az alagút végén! Isten szeret TÉGED! Ő ismer Téged, és mindent tud rólad! Isten szeret Téged: Ő teremtett Téged! Isten nem teremt szemetet! Keresd az igazságot, és rá fogsz találni! Akkor pedig békességed és örömöd lesz az életben! Isten áldjon mindnyájatokat! Most pedig befejezem, mielőtt egy kész könyvet írnék.

Az üdvösségem egyedül Krisztuson alapszik! (William Spangler) forrás: http://www.christiangays.com/stories/spangler.shtml

46 éves vagyok. Virginiában nőttem fel, közvetlenül a "Biblia övezetben". [Régebben az USA nagy gazdasági övezetei közé tartozott például a „corn belt” (kukorica övezet), a „steel belt” (acél övezet), a „coal belt” (szén övezet), …stb. Ezek analógiájára született meg később a „Bible Belt” kifejezés is. Ez utóbbi a hitbuzgó déli államokra utal, ahol a konzervatív protestanizmus uralkodik, és a gyülekezetbe járók száma feltűnően magas. – a fordító megj.] Egy pünkösdi karizmatikus gyülekezetbe jártam. Nyomorúságos évek voltak ezek. Fiatal felnőttként el kellett rejtenem igazi énemet. Állandóan kívülállónak éreztem magam. Saját szememmel láttam, milyen megszégyenítésben részesítette a gyülekezetem azokat, akik vették a bátorságot, hogy "előbújjanak kagylóhéjukból", és nyíltan felvállalják homoszexualitásukat. Így – talán mondanom sem kell – nagyon lehangolt és mérges voltam. Megszégyenítve éreztem magam. Nem tudtam, kihez forduljak, hiszen ha „Isten gyűlölt engem”, akkor igazán nem maradt más, akihez fordulhattam volna. Imádkoztam, imádkoztam, és csak imádkoztam. Semmi eredmény: így elhagytam a gyülekezetet. Arra gondoltam, ha Istennek nem kellek, akkor a saját elképzeléseim szerint fogom élni az életemet. Rossz döntés volt!!! Az eredmény: egy öngyilkossági kísérlet – mindenemet elveszítettem, és közben folyamatosan menekültem, hogy ne kelljen meghallanom Isten hangját. Kb. 15 év telt el magányosan és nyomorúságban, amikor kezdett világossá válni valami. Az üdvösségem nem azon alapszik, hogy mennyire jól viselkedem, mennyi jót cselekszem, vagy hogy jól imádkozom-e. Ez Krisztus áldozatáról szól. Hogy Jézus vére értem is folyt ott a kereszten. Arról szól, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és bevégezte az én üdvösségemet. Azoknak a szolgálóknak (lelkipásztoroknak, papoknak, tanítóknak, …stb.) és mindenki másnak, akik azért, aki vagyok, elítélnek és kárhoztatnak engem – nincs beleszólásuk az én üdvösségembe. Ez csakis Istenről és rólam, a köztünk lévő kapcsolatról szólt, és szól ma is. Senki és semmi nem tud kitépni az Ő kezéből. A megváltásom már megtörtént. Befejezett dolog. Mostanra sokkal boldogabb életet élek. Párkapcsolatban vagyok majdnem tíz éve. Isten tudja, mennyi nehézségen, jó és kevésbé jó időszakon mentünk keresztül, de mindketten Krisztusra támaszkodunk, és ez sokkal könnyebbé és boldogabbá teszi a nehéz időket is. Küzdöttünk anyagi nehézségekkel, családi problémákkal és partnerkapcsolati krízissel, de mindezeken átlendített minket Jézusban való bizodalmunk.